Iskolánk névadója

Iskolánk névadója
Keleti Károly

KELETI KÁROLY
1833-1892

Keleti Károly neve egybeforrott a hazai hivatalos statisztika történetével, annak megteremtőjeként tartják számon. Széles látókörű, európai színvonalú gondolkodó volt, egyaránt kiváló elméleti közgazdászként és statisztikusként, ugyanakkor rendkívüli gyakorlati érzékkel bíró, szervezőtehetséggel megáldott hivatalnok és iparpolitikus.

1833. július 18-án született Pozsonyban. Édesapja, Klette Károly festőművész Drezdából került Magyarországra, József nádor udvarába, ahol festő és rajztanár volt. Fiát a budai piaristák hazafias szellemű gimnáziumába járatta. Miután ott kitűnt jó tanulmányi eredményeivel, a nádor hasonló korú fiának, a későbbi József főhercegnek tanulótársa lett. 1848 tavaszán az alig 15 éves ifjú honvédtüzérnek állt, s végigharcolta a magyar szabadságharcot. A bukás után csak fiatal kora mentette meg a besorozástól. A szabadságharc után József nádor örököseinek alcsúti uradalmába szegődött el gazdasági gyakornoknak.

Később Budán, majd Szolnokon dolgozott pénzügyi tisztviselőként. A pozsonyi jogakadémián közben befejezte a szabadságharc idején félbeszakadt tanulmányait. 1861-ben az országos adómegtagadás melletti tüntetésként lemondott állásáról, s visszatért Pestre, ahol különféle lapoknál kezdett dolgozni. Ekkor került kapcsolatba a szellemére nagy hatást gyakorló Eötvös József báróval. Eötvös, megismervén Keleti törekvéseit, szorgalmát, komoly ambícióit, egyre jobban bevonta munkáiba az Iparegyesület keretében, végül rábízta a Politikai Hetilap szerkesztését.

A rövid szerkesztői tevékenység után a Magyar Földhitelintézet tisztviselője lett. Néhány év alatt itt a tanácsjegyzőségig emelkedett, és a továbbra is folytatott publicisztikai munkásságával és közgazdasági írásaival tekintélyes nevet szerzett magának. 1864-től tevékeny munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságában.

1867-ben, a kiegyezés után a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter meghívta a statisztikai osztály élére. A minisztérium kebelén belül működő statisztikai hivatal tervét még kinevezése előtt írt „Emlékirat egyúttal javaslat Magyarország hivatalos statisztikájának szervezése tárgyában" c. munkája alapján készítették el, így Keleti elgondolásai szabták meg a hivatal sorsának alakulását az első perctől fogva.

Hosszú harc után Keleti 1871. április 18-án megkapta a legfelső beleegyezést az önálló statisztikai hivatal létrejöttéhez. Mint első igazgatója tudományos működésében függetlennek, véleménynyilvánításában szabadnak óhajtotta a Hivatalt, és ezt a törekvést szerencsésen tudta összehangolni az államhivatalnoki kötelességérzettel.

A Statisztikai Hivatal megalakulásakor Keleti gondoskodni kívánt a szükséges szakirodalomról és rövid idő alatt tekintélyes, tudományos szempontból is jelentős szakkönyvtárat hozott létre.

A statisztikai szakosztály kezdeti éveinek legfontosabb eseménye az 1871-es népszámlálás végrehajtása volt. Ekkor szembesült Keleti azzal a problémával, hogy a statisztika iránt bizalmatlan lakosság és helyi közigazgatás mennyire megnehezíti az adatgyűjtést, így minden energiáját arra fordította, hogy a hivatalos statisztikai adatgyűjtések védelmére törvényt alkossanak. Kezdeményezése nyomán az 1874. évi XXV. tc. lett a hazai statisztika szilárd, törvényes alapja.

A magyar hivatalos statisztika európai színvonalának elismerését jelzi a hivatal képviselőinek, Keletinek és Hunfalvynak részvétele a nemzetközi statisztikai kongresszusokon: 1869-ben Hágában, 1872-ben Szentpéterváron és 1876-ban házigazdaként Budapesten.

A kongresszusok megszűnése után tevékenyen részt vett Hunfalvy Jánossal és Kőrösy Józseffel együtt a ma is működő Nemzetközi Statisztikai Intézet megalapításában.

Keleti Károly statisztikai és nemzetgazdaságtani irodalmi munkássága még a sajtónál töltött éveiben kezdődött. Ennek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia már 1868-ban levelező, 1875-ben rendes, 1890-ben pedig igazgató tagjává választotta.

Tudományos elismertségéről szólva meg kell említeni, hogy 1874-ben a Budapesti Tudományegyetem egyetemi magántanárrá minősítette, 1880-ban pedig ugyanezen tudományegyetem a tiszteletbeli doktor címet adományozta Keleti Károlynak.

Első maradandó alkotása a „Hazánk és népe" c. nagyszabású munka, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával tüntettek ki.

Szakirodalmi munkássága legjelentősebb termékének tartják az 1878. évi párizsi világkiállítás alkalmából írt „Magyarország közgazdasági és mívelődési állapotai" c. művét, melyben a kiállítás kapcsán a hazai állapotokról írt mélyenszántó közgazdasági elemző tanulmányt.

Jelentős művei között kell megemlítenünk a statisztikában teljesen új utakon induló „Magyarország élelmezési statisztikája" c. munkáját és a „Gyakorlati statisztikai kézikönyv"-ét.

Társadalmi tevékenységének súlypontja a hazai iparfejlesztésre irányult. Részt vett az Országos Iparegyesület újjáélesztésében, és annak élete végéig tevékeny tagja volt.

1892-ben sikertelenül indult a képviselő-választásokon. A kudarc megromlott egészségét végleg aláásta. 1892. május 30-án hunyt el.